Előszó

Nem tudom, jártatok-e már gyermekként idegen padlásokon? Van benne egy áhítat, egy múltbéli üzenet. Van az úgy, hogy a padlás egyetlen kis ablakán, amely gyakran akkora, mint egy cipőtalp, a fénynyaláb porcicás csíkja olyan dolgokra vet fényt, melyek a léleknek bárminél értékesebbek. Mikor gyermekként a nagyszüleim padlását először fedeztem fel, majd a szomszéd János bácsiét, elsőre kicsit félve közelítettem meg a nagy homályos gerendákra, és azok mögé elhelyezett évtizedes mamutokat. Nagy és régi, szúette lisztesládákban századeleji könyvre, katonai rangokra, mozsárra meg sárgásbarnás újságokra találtam. Ott láttam életemben először rokkát, mely teljes szövőfelszerelés mellett feküdt a padlás porában, alázatosan. Emlékszem, egy bőröndben megtaláltam egy pakli nagyon régi kártyát, és ami számomra most is a legizgalmasabb felfedezés volt, az a déd, vagy talán ük apám tinta és penna tartója volt. Egy gerendán feküdt, épp csak elértem és sokáig fogtam, és gondolkodtam: mi is lehet az? Majd elém tárult egy kép a távoli múltból, a számomra ismeretlen ős, amint ebből a tartóból kihúzza a pennát, majd a fán, most is látható tintacseppeket lerázva elkezd írni. Talán egy üzenetet, talán egy levelet?! Ezen izgalmas felfedezések érzete kerített hatalmába mostanság, ahogy G. Szabó Ferenc  barátom verseit olvasni kezdtem. Először kusza keresést, majd határozott lázadásokat véltem felfedezni a soraiban. Azonnal tisztult bennem a képzeletbeli világ. Játék van benne. Nem lázadás, hanem játék a színekkel, tárgyakkal és lelkekkel. Olykor dobálja őket, és olykor szeretettel összehozza, mint zűrös gyermekeket a jó öreg szülő. Ferenc nem próbál verseivel tökéleteset alkotni. Verseiben ott van minden, amit gondol. Csupa őszinte szavak fonata, helyenként érzékiesen, olykor dobálva, mint összefogott újságot az, aki már a főcímtől rosszul lett. Játék a szavakkal, sorokba zárt véleményeket olvashatunk versekké olvadva vagy fagyva. Kortól, politikától, eseményektől, emberektől és hírektől függően. Nem könnyű olvasmányok, viszont olyanok, mint a jó bor. Kóstolás előtt kételkedve nézegetjük, majd kóstolás után isszuk bánatra, mert segít, unalomra, mert színeket hoz és tartalmat. Egy képeslap gyűjtemény. Tele mindennel, melyet az ember végig felfedezésként él meg, mert semmi sem egyforma, és minden más benne, ahogy azt tovább olvassuk.